Nem nagyon láttam még olyan esküvőt, ahol legalább egy gyerkőc ne lett volna. Gyakoribb a kettő-három, de van olyan is, hogy tíz vagy akár húsz gyermek is megfordul egy-egy lakodalomban. Akadnak páran, akik aggódnak, hogy vajon jól fogják-e érezni magukat, illetve le lehet-e majd kötni őket valamivel. Megsúgom mindenkinek, hogy a válasz igen, függetlenül attól, hogy hányan is vannak. A kislányok áhítattal nézik végig a szertartást, beleképzelve magukat a menyasszony szerepébe, a fiúk pedig élet-halál harcot vívnak a harisnyakötőért, függetlenül attól, hogy tudnák, mire is való. Legyen szó fiúkról vagy lányokról egy biztos, hogy ők lesznek az elsők a tánctéren, mit sem törődve azzal, hogy szól-e a zene vagy sem, arról nem beszélve, hogy szívesen vesznek részt egy-két apróbb játékban is. Ha lehet, én nekik is igyekszem egy-két percet szánni, ha úgy jön ki a lépés és van rá vállalkozó szellemű fiatal.
Történt egyszer, hogy a vacsora előtti beszédek során az egyik kislány annyira meghatódott, hogy ő is szeretett volna pár szót szólni. Nyilván nem tudtam neki nemet mondani, át is adtam a mikrofont és nagyon jó volt hallani azokat az őszinte gondolatokat, amelyekkel ő is hozzájárult a meghitt hangulathoz. Egy másik esküvőn egy kisfiú keresett meg azzal, hogy ha bármilyen segítségre van szükségem, szóljak bártan, rá számíthatok. Mivel nagy hangsúlyt fektetek az utánpótlás nevelésére, a segítség pedig mindig jól jön, ezért ő konferálta fel a nyitótáncot és hívta be a vendégeket táncolni, ezzel nagy terhet véve le a vállamról. Aztán egy másik városban járva, nem sokkal a nyitótánc után ért az a megtiszteltetés, hogy egy kis hölggyel járhattam el egy táncot az esti lagzi forgatagában.
Mindegyik történetből jól látszik, hogy könnyen megtalálják helyüket az esküvők forgatagában és maradandó emlékeket tudnak okozni a párnak és a vendégeknek egyaránt. Persze ettől függetlenül nem árt számukra is betervezni néhány játékot és ha a helyszín rendelkezik gyereksarokkal, akkor a szórakozásuk mindenképpen garantált lesz.
