Én: Sziasztok! Dér Bence vagyok, én leszek ma a ceremóniamester.
Vendégek: Szia! Ez nem is volt kérdés számunkra.
Szia! Biztosak voltunk benne.
Ez a kis párbeszéd zajlik le gyakran a vendégváráskor vagy az azt megelőző készülődés közepette, mikor ismerkedek a vendégekkel és segítek nekik minden felmerülő kérdésben. Minek köszönhető ez, hogy mikrofon nélkül is tudják, ki az a személy, aki irányítja az eseményeket és akihez bármivel fordulhatnak a nap során.
A legfontosabb a határozott és nyitott fellépés, aminek köszönhetően az események és emberek koordinálása olajozottan működik, illetve a megfelelő orgánum is sokat hozzá segít ehhez. Ezt már csak a megfelelő öltözék egészíti ki, amit előre egyeztetek a párokkal, hogy jól passzoljon a szettem az ő elképzeléseikhez, amit egy vidám kiegészítővel szoktam feldobni, mint például egy virágos csokornyakkendő, hogy mindenki számára könnyen felismerhető legyek.
Ezek mellett viszont én nagy hangsúlyt fektetek a diszkrécióra is. Fellépésem folyamatosan a szituációkhoz igazítom, így mikor vezetni kell a programokat és irányítani az embereket, hogy mindenki a megfelelő helyen és időben legyen jelen, határozottabban lépek fel, aztán mikor úgy érzem az események jó mederben haladnak, egyet visszalépek, beolvadok a vendégek közé, és onnan irányítom a buli kimenetelét, vagy még egyet visszalépve a háttérből irányítom a szálakat a lagzi terv szerinti kimenetele érdekében. Bármelyik szerepről is legyen szó, a fő szempont, hogy a pár és vendégeik legyenek a reflektorfényben és az esküvőn csak akkor szerepeljen a ceremóniamester, amikor szükséges.
