Számomra Csákvár mindig is nagy szerelem volt, de ez a szerelem közel sem hasonlítható ahhoz, ami Niki és Ádám között lobog. Egy csoportnak köszönhetően találtunk egymásra és ezek után nem sokkal ért az a megtiszteltetés, hogy én kísérhettem el őket, mint ceremóniamester egy nyár végi napsütéses délutánon. A polgári szertartás után hegedű kísérettel sétáltunk fel a református templomhoz, ahonnan a csokor és harisnyakötő dobás után indultuk vissza a lagzi helyszínére. Tányértöréstől kezdve cipőrabláson át lyukadtunk ki egy kvízjátékig, amit a nyitótánc után egy hajnalig tartó mulatság követett. Nagy öröm volt számomra visszatérni Csákvárra és hacsak egy napra is, de részese lenni az ifjú pár boldogságának.