Nekem már csak a templom ajtajában jutott hely, miközben mindenki mosolyogva hallgatja Kinga és Levi történetét. Mozgolódást hallok a háttérben, ugyanis szigetvári vitézek gyülekeznek a templom előtt. Annyira megérintette őket a szerelmesek története, hogy kivont szablyával köszöntenek bennünket és kísérnek el minket a város szívébe. Lágy dallamok járják át a főteret, mire Szigetvár lakói is összegyűlnek, hogy egy hatalmas nagy tapssal köszöntsék őket. Dűlőkön át vezet az utunk a polgári szertartásra, ahol buborékok százaiba zárjuk ezt a csodás pillanatot és kijelöljük az utat a jövendőbeli jegyeseknek. Mint kettejük történetét, a nyitótáncot is átjárja az öröm, vidámság és a közöttük lévő összhang elegye. Aztán mind a táncparketten kötünk ki, ahol a szerencsések a menyasszony cipőjéből olthatják szomjukat, míg a többiek együtt skandálják: Tebeléd, tebeléd! Szerelmes vagyok én! A menyecsketánc után az ifjú házasoknak sepregetni támad kedve és mikor az utolsó forint is lapátra kerül , újra a tánctéren egyesül mindenki, hogy a hangulattal együtt őket is a magasba emeljük.
Kinga és Levi – Ebner Pince
