Jobbra-balra lökdösi a viharos erejű szél az autót, miközben az eső kopogásától a zenét is nehezen lehet hallani. Nem ezek a legjobb körülmények egy esküvőnek, éppen ezért áthelyeztük a szertartást a fedett lugas alá. A koszorúslányok Zsófival együtt a fenti kis szobában pezsegnek, míg a fiúk egy-egy ital mellett beszélik át az idáig vezető utat. Alábbhagy az eső, ezzel ránk kacsint a kinti szertartás lehetősége. Nehéz döntést kell meghoznunk, de végül 19-re lapot húzunk és átköltöztetjük a ceremóniát a dombtetőre. A füvön a még fel nem száradt esőcseppek csillognak, mikor Zsófi és Dani megpillantja egymást, hogy az esőcseppek helyét örömkönnyek vegyék át. A szertartást egy-egy szolidabb dörgés kíséri, közben esik Északon, villámlik Keleten, de minket továbbra is beragyog a napsütés. A sors a szerelmesek mellé szegődött, hiszen nem akármilyen párról van itt szó. Már az első megbeszélések során éreztem valami különlegeset kettejükben, de csak akkor tisztul ki a kép előttem, mikor a főasztal mögött lévő dekorra pillantok. Kétség sem fér hozzá, hogy ők együtt a DILÓK. Róluk azt érdemes tudni, hogy fergetegesen tudnak bulizni, remekül egészítik ki párjukat, de ami a legfontosabb, hogy mindennél jobban szeretik egymást. Ezért nem is kell már túl sok játék vagy program, mert pillanatok alatt mindenki őrülten táncol, mintha nem lenne holnap. Ezután az újdonsült Diló család első lépteit csillagszórók kísérik, hogy aztán a lámpásukkal együtt a hangulat is az egekbe szálljon.
