A templom félhomályában a padsorok szépen elcsendesednek, mikor Bianka fehér ruhája ragyog fel a templom kapujában, amit megpillantva Bálint fülig érő mosollyal köszönt. Az érzések úgy kavarognak, mint a templom előtt felszálló buborékok ezrei, hogy aztán a csöppnyi kis szigeten egy hatalmas Igen indítsa útjára a szerelmeseket. A vidámság és boldogság szinte tapintható, ezért a vendégek nem tudják megállni, hogy ne dobálják Bálintot a levegőbe. Ahogy a kert sötétjében csillagszórók kapnak lángra, Bianka és Bálint kezei összefonódnak, hogy kéz a kézben szavakba nem foglalható örömmel indulhassanak életük következő legszebb napja felé.
