Vidám őszi szellő kísért bennünket a szertartás helyszínére. Amikor elhangzott a boldogító igen, a szél is elcsendesedett, és a szerelmeseket több száz buborék és szirom lengte körbe. A lehulló levelek között kaptuk lencsevégre Katus és Geri történetének esszenciáját, majd a lenyugvó nap fénye már a nyitótánc felé kísért bennünket. Odabenn eközben fergeteges buli kerekedett: az egyik pillanatban még Katus szoknyája fodrozódott a levegőben, a következőben már Gerit emelték vállukra a fiúk. Az estét végül a kert homályában, egy kettesben eldurrantott pezsgő koronázta meg. Csendes, mégis beszédes pillanatként, amely tökéletesen szimbolizálta kettejük mérhetetlen boldogságát.
