Vidám készülődés hangja szűrődött ki Gitta szobájából, miközben két emelettel lejjebb Gergő a napszemüvege mögül a tó túlpartját figyelte. Néhány perccel később már ugyanott álltak egymás mellett, és a szertartás során együtt idézték fel közös történetük legszebb pillanatait.
Az első csók a posztamensek között egy pillanatra mintha megállította volna az időt. Aztán a levegőbe repülő több száz szirom újra útjára indította a pillanatot, a vendégek mosolya pedig mindent elárult arról, milyen különleges perceknek lehettek tanúi.
A sok nevetés, a levegőbe repülő zakók és az önfeledt pillanatok vezettek bennünket a nyitótáncig, amikor a táncteret ellepték a térdig érő felhők. Minden lépésből érződött, mennyi érzelem kíséri őket, így nem is csoda, hogy erre a táncra még sokáig emlékezni fognak a Mettrin falai.
Az est hátralévő részében a magasba emelkedő habrudak, a táncteret betöltő mosolyok és a megannyi önfeledt pillanat méltó lezárása lett Gitta és Gergő nagy napjának.
